Az éjszakás műszaknak sok mellékhatása van. Ezek egyike, hogy műszak végére, mikor ugye más emberek vagy ébredeznek, vagy valami hasonló, na addigra (ha épp nem leamortizálódik és belassul az ember lánya, de teljesen…, akkor) túl van egy(-két) holtponton, és egy olyan pörgős-szórakozott-„mindenvicces”- vihogós állapotba kerül, mintha két sört gurított volna le egy tikkasztó meleg napon egy nagy lendülettel..
Egy másik mellékhatás, hogy másnap - pontosabban, aznap ugye - vagy végig alszod-lustálkodod a napot estig pizsamában, akkor meg már (ha csak nem jön megint a meló) minek felöltözni.?!.., vagy pár óra alvás után újból pörögsz, kattog az agyad, buzog benned a tettvágy..
Mint pl. ma reggel. 7 körül-után végül ’lehúztam a rolót’, eltettem magam aznapra. Azért, hogy 11kor, mikor szomjúságomra és a heves vadgalamb- huhogásra felébredtem, beinduljanak a kis agytekervényeim, és véletlen se hagyjanak aludni… Gondoltam, akkor már kihagyom a forgolódós- nyűgös részt, amíg ostorozom magam, hogy miért nem alszom már…, és egyből felkelek, hogy hasznossá tegyem magam..
El is határoztam, hogy akkor legalább előállítok valami ennivalót, mire párom hazaér: méghozzá paradicsomlevest és palacsintát. A következő, amire eszmélek (jó, hát vannak kis kihagyások a szórakozott elmében..), hogy kész a paradicsomleves, és a kaporszósz. Miért kaporszósz? És mi lett a palával? Semmi, nincs, nem is volt, helyette van a kaporszósz… Erre találjon az ember magyarázatot, mikor a párja – aki mellesleg nem rajong a kaporszószért – érdeklődik, hogy miért is változott a menü?.. Hát, így fogalmam sincs…
-------------------
Nyílik a mozgásérzékelős ajtó. Az ember lánya felkapja fejét, nézi kiféle-miféle vendég érkezett így éjféltájt? A „vendég” személye: egy darab jól fejlett molylepke. Az ajtó pedig előzékenyen utat enged neki, itt nincs diszkrimináció kérem, itt demokrácia van, a lepke is ér annyit, mint egynémely vendég…
--------------------
Mikor már 1-2-3 órája nem hagytad el az adott pár négyzetméteres teredet, elhatározod, hogy jársz egyet. Kinézel az utcára, hogy milyen az idő, elbattyogsz a mosdóba, és megrémülsz a tükörképedtől.. Ruhád, melyet fél nappal ezelőtt gondosan felöltöttél, és esetleg még csinosnak is érezted magad benne - na, az most csak lóg rajtad, mint tehénen a gatya.. Szemed alatt szürke karikák jelzik, hogy hiába viselkedsz néha úgy mint egy visszamaradott ovis, te is öregszel... De a legmegbotránkoztatóbb akkor is a hajad! Vagy úgy lapul a fejedre, mintha három szorgos boci nyalta volna le…, vagy pedig oroszlán- sörény gyanánt lebeg a fejed körül, mint egy elcseszett glória. A leglehetetlenebb mégis az, amit én „eljodásodás”nak hívok. Igen, 2012-ben, pár év lemaradás után én is eljutottam addig, hogy megnéztem a csillagok háborúját (úgy az összes részt rövid időn belül, mert különben kár is elkezdeni).. Mint sokaknak, nekem is Yoda mester lett a kis kedvencem, hiszen nem csak maga a karakter zseniális, de a megjelenése, mimikája, úgy ahogy van egészen-teljesen szerethető. Azok a kedves szőr-hajcsomók, amik a füle körül, illetve - belsejéből nőnek, azok is teljesen természetes és kedves módon a részét képezik. De az én részemet miért?! Mintha nem lenne így is elég szánalmas a megjelenésem, azt kell látnom a tükörben, hogy a fülem előtt növő pár szál haj, az nem simul ám szépen hátra a fejemre, nem is lóg le a föld felé, ahová elvileg drága gravitáció-barátomnak illenék húzni, nem! Ő minden törvénnyel dacolva, vízszintesen mered ki a semmibe, és tisztára úgy néz ki, mintha a fülemből állna ki. Remek. Pár reménytelen mozdulattal próbálok pofozni a képen, majd inkább otthagyom a tükröt, kinek kell ez..
-----------------------
Aki amúgy is hajlamos arra, hogy összefüggéstelen, értelmetlen, képtelen dolgokat összeálmodjon éjjel, és másnap még fakír módon emlékezzen is minderre - jelen!... - na, az képes ezt a tulajdonságát az "éjszakázás" után valami hihetetlen hatványozott szintre emelni.. Ó, azok az álmok!.. Mit nekem menő szórólap, ami olyan jól sikerült, hogy zászlórudat akarok adni hozzá, ezért a belvárosi híd tartóoszlopaiból lopkodok hozzá anyagot? Ebből az álomból még fel se ocsúdok, mert máris azon kapom magam, hogy a jobb arcom folyik szét, és kába vagyok, mert mint hamarosan kiderítem, a szomszédok tudtunkon kívül bedrogoztak minket..
Ez már sok a kis agyadnak, ezért azt álmodod, hogy felébredtél, és mindezt elmeséled valakinek, de helyette egy fogorvosi székben találod magad, ahol a fogorvos értetlenül áll a tény előtt, hogy kieshetett az összes fogad, mert teljesen üres a szád, na most mi legyen?.. Elég ebből, felkelsz, kinyitod az ablakot, hogy beszippants egy kis friss levegőt és magadhoz térj. Legalábbis ezt hiszed te, amíg nem pillantasz meg egy tacskót ugrálni a az ablak előtt, ami nem is lenne annyira meglepő, ha nem tudnád, hogy a második emeleten laksz.. A következő pillanatban már ezt az esetet próbálod elmesélni németül, mert hisz németórán ülsz épp általános suliban, méghozzá valami érthetetlen módon óriási babzsák-fotelben, de német helyett csak angolul jutnak eszedbe a dolgok, mindenesetre magabiztosan bemondod ezeket, bízva abban, hogy senkinek sem fog feltűnni a különbség... És így tovább, az álmok csak hömpölyögnek tovább, míg meg nem unod, és fel nem kelsz végre tényleg, hogy megbizonyosodj róla: minden csak álom volt..
-----------------------
Így, vagy úgy, de az éjszakás műszakot is mindig túléled, de olyankor jön még a másik furcsa faktor: az időérzéked valahogy nem találja magát. Reggel 6-7kor hazamászol, és a szomszéd néninek udvarias „Jó estét”-tel köszönsz, mert hisz számodra végre itt a lefekvés ideje, de ő csak néz értetlenül, vagy éppen megbotránkozva, mert azt gondolja rólad: „Na, jól sikerülhetett az a buli az éjjel!..” Mikor aztán kialudtad magad, és felkelsz másnap, akkor próbálsz szembesülni vele, hogy nem másnap van, hanem ugyanaz nap, mikor lefeküdtél.. Mert igazából még tegnap lett hirtelen holnap a mából, nem most.. Na ehhez már kell egy kávé, mert nem állapot. És akkor eljutsz addig, hogy délután 5 magasságában elfogyasztod a „reggeli” feketét….
Utolsó kommentek