Kedves olvasó! Ki reggel kávé mellett megnyitottad blogomat, vagy éppen este, tanulás-közbeni szünetet beiktatva rám kattintottál, ki unalmadban valahogy idetévedtél, vagy kit egy kósza fészbúklájk indított el az úton, hogy átbogarássz pár fárasztó írást, ki partiból hazaérve és feldobott állapotban véletlen rátalál blogomra, vagy kinek ismerősének ismerősének ismerőse erre terelt, légy hát üdvözölve!

Illene legalább egy kicsikét bemutatkoznom (de persze még jobb a rejtélyesség, csak semmi konkrétum;)). Adott tehát egy húszas éveit koptató hölgy-személy: ez lennék én. Adott továbbá egy kedvesen lökött család, kiknek majd jó kis fantomneveket találok ki, biztos, ami biztos. Adottak továbbá a párom, a barátok, haverok, akiknek a képtelen sztoriit némileg átsminkelve és felturbózva a közönség elé tárok, egészen addig, míg valaki el nem kap egy sikátorban, hogy revansot vegyen…

Adott egynémely bölcsész-diploma (melynek, - hacsak nem gondolod komolyan a tanár-szakot – az égvilágon soha semmi hasznát nem fogod venni..), és a munkahelyek és interjúk sora, melyek által próbál  boldogulni szegény bölcsész… :)  Adott továbbá néhány (ex)lakótárs és albérlet, melyek a csótányoktól kezdve a duguláson és a spontán jött bulizásokon át számos  megírandó történettel szolgáltak. Adott még jópár koncert-, kirándulás-, és nyaralás-élmény, melyek közül különösen ki kell emelnem az olaszországi sztorikat, és ha mindezt összeadod, akkor bumm: Így lett a chocapic (mely adott esetben a blogom, természetesen)!