Igazából gyakran az az érzésem, hogy mint valami skizofrén, magammal diskurálgatok csak itt, üzenek a senkinek, no mindegy, de becsületbeli ügynek érzem, hogy időnként jelentkezzek, mert bizonyosan akad néha egy-egy megtévedt lélek, aki idelátogat és elolvas. Van erre is annyi esély, mint hogy ötösöm lesz a lottón (persze ahhoz nem ártana gyakrabban lottózni..)
Most tehát elmondom annak a bárkinek, aki esetleg mégis idepillant néha révedezve, hogy hosszú hallgatásomat itt lehet, hogy még hosszabb fogja követni, ugyanis új fába vágtam a fejszémet (nem mintha bloggerségem akkora méreteket öltött volna, hogy az megkövetelje).
Régen érik a gondolat bennem, hogy kéne írni egy könyvet (mit egyet?! Sokat, fergetegeset, befutni vele és ebből élni – álmodik a nyomor, nem bírja a gyomor..).
Tehát EGY könyvet, aminek most nekikezdek. Ki tudja, talán 10 év múlva be is fejezem, és talán újabb 10 év múlva ki is lesz adva 10 példányban, persze ha minden jól alakul. ;)
De bárhogy is legyen, Neked, kedves olvasó most előre elmeséltem ezt a tervemet, már csak azért is, hogy „fogadalmat” tegyek, hogy márpedig nem hagyom félbe, nem adom fel, ha lassan, döcögősen is, de egy nap befejezem az irományt: úgy legyen! :)
A fejleményekről alighanem majd itt, vagy máshol, fogok beszámolni. Mindazonáltal blogom eddigi korszaka ezennel lezárul, és talán majd kinyílik valahol valami más. Köszöntem az eddigi mekkktisztelő figyelmet! Mekka voltam, vagyok, s leszek
Utolsó kommentek