Azt szokták mondani, az embert az határozza meg, hogy milyen döntéseket hoz. Én ezzel nagyjából egyet is értek, persze nem egyszerűsíteném le a kérdést. Minden nap számos döntéshelyzetbe kerülünk, amit talán észre sem veszünk. Most nyilván nem az olyan ’égető’ kérdésekre gondolok, hogy hidegen vagy melegen igyam-e a kakaómat...
Van sok olyan helyzet, hogy tudjuk, mi lenne a helyes reakció, mégsem aszerint cselekszünk. Például egy egészen egyszerű eset: vásárlás után az utcán észrevesszük, hogy többet adtak vissza. Visszamegyünk-e böcsületes ember módjára? Mások nevében persze nem nyilatkozhatok: de – kövezzetek meg - én bizony nem biztos, hogy azonnal visszarohanok vele…
Arra gondolunk ugyanis, annyi lehúzás van a mai világban, gyakran érezzük, hogy minden csak drágul, mindenki csak hasznot akar húzni belőlünk, most az a minimum, hogy ezzel a kis kétszázassal meg én járjak jól, kivételesen.. Ezek a döntések egyenként jelentéktelennek tűnnek, de szerencsére hozunk sok jó döntést is (mert miért ne segítsünk egy néninek a zebrán átkelni, vagy miért ne szóljunk egy idegennek, ha látjuk, hogy elhagyott valamit?..) és valahogy ezeknek a döntéseknek a kusza egyvelege adja ki azt, hogy kiféle, miféle emberek is vagyunk.. De hol, hogyan látszik mindez az embertársaink szemében? A közeli barátokon és családon kívül ki tudja igazán, hogy milyen ember vagy, mik a fontosak számodra, és mi alapján hozod meg a döntéseidet?
Persze a viselkedés, a gesztusok rengeteget elárulnak.
Én azt gondolom, az árul el az emberről legtöbbet, ahogy más emberekhez viszonyul. Ez most közhelyesen hangozhat, de a következőre gondolok. Rengetegféle kapcsolatod lehet emberekkel. Ott van a család, aki életed szerves része, viszont általában nem te választod magadnak. Aztán ott vannak a közeli barátok, vagy a szerelmed, akit te választasz magadnak. Ott vannak azok az emberek, akik szintén többé-kevésbé adottak, és akár örülsz nekik, akár nem, valamilyen szinten szintén részét képezik a mindennapjaidnak (pl. kollégák, iskolatársak, szomszédok, Piri néne a vegyesboltból, és a többi). És végül vannak olyan vadidegenek, akikkel - ha csak egyszer is az életben, de - szintén valamilyen interakcióba kerülsz. Nos, ha végignézzük, hogy mindezekhez az emberekhez hogyan viszonyulsz, úgy gondolom, ez árul el rólad a legtöbbet.
Én már rég felfedeztem magamon, hogy mennyire fontos nekem az, hogy milyen emberek vesznek körül. Olyasmire gondolok, hogy akár iskolában, akár munkában a rossz dolgokat, körülményeket, feladatokat is ezerszer inkább elvállalom, és szívesebben megcsinálom, mint csupa könnyed, jó dolgot, de rossz társaságban. Gondoljunk csak bele egy rossz tanár vagy főnök hogy meg tudja keseríteni az életünket, - miközben motiváló, vicces és segítőkész emberek közt minden probléma kisebbnek és megoldhatónak tűnik. Persze megint általánosítok, hiszen biztos nem mindenki ért velem egyet. Van, akiről az ilyen személyes dolgok leperegnek (valamilyen szinten talán ők csinálják jól), stresszelés helyett eleresztik a fülük mellett a negatív megjegyzéseket, és csak azért is a saját fejük után mennek.
Én szeretek új embereket megismerni, méghozzá rájöttem, hogy én ’keresek’. Az a helyzet, hogy erről a rohanó, személytelen világról, ami a pénzről, karrierről, sikerről szól sokak számára, nap mint nap annyi lesújtót hallunk, és gondolunk, hogy ilyenkor teljes kiábrándultságot, reménytelenséget érzek, meg olyanokat, hogy tényleg, mivé fajulhat még az ember?... De hagyjuk a kapzsi, szélhámos, gerinctelen embereket, a felszínes, üres, tartalmatlan életeket, és keressünk jót!
Remek dolog olyan embereket megismerni, hogy mást ne mondjak, „felfedezni”, akiket becsülni tudsz, akikkel hasonló az életfelfogásod, az értékrended, akik izgalmas, összetett személyiségek. Úgy gondolom, hogy ebben az elidegenedett, sokszor ’látszatvilágban’ sokkal nagyobb szükség van a jó emberekre, és sokkal jobban kell értékelni őket, mint valaha.
Rájöttem, hogy nálam van egy olyan kategória, ami hasonlít a barátsághoz, de mégis kicsit más. Olyan pozitív emberekre gondolok, akikkel nem is feltétlen tartod a kapcsolatot, lehet hogy jelenlegi életéről nem is tudsz sokat, viszont beszélgettél már vele úgy istenigazából, ismered az őszinte megnyilvánulásait, néhány gondolatát, ami téged is képes tovább-gondolkodásra késztetni, ismered az értékeit. Én már az életemben egész sok ilyen embert megismertem. Nem állíthatom, hogy barátok lennénk, mert igazi barátja – ahogy szintén közhelyesen mondani szokás – nem olyan sok szokott lenni az embernek. De olyan valakik ők, akiket szeretek és becsülök, hatással vannak rám, és szeretek a társaságukban lenni. Ez már nyilván a közhelyek gyűjteménye lesz lassan, de ne felejtsük el: nem csak hogy mi alakítjuk a környezetünket, de a környezetünk is formál és meghatároz minket!
Én gyerekkoromban mindenféle dolgokat gyűjtöttem, de komolyan, mindenfélét. Nem is feltétlen olyasmit, amit mások is gyűjtenek, hanem minél meglepőbb dolgokat. Kenyércimkét, rotringhegy- tartót, kupakokat, csíkos zoknikat (najó, azt most is..) trabantokat (najó, ez egy lista volt noteszban olyan trabikról, amiket valaha valahol láttam).. Aztán persze olyasmit is, ami épp szokás volt: bélyeget, matricákat, kindertojás-figurákat.
És rájöttem, hogy manapság én ’jó embereket’ gyűjtök. Figyelem, félreértés ne essék: nem arról beszélek, hogy ismerős-gyűjtés a közösségi oldalakon!.. Hanem arról, hogy érdemes jobban megismerni az embereket, mert sosem tudhatod, mikor találkozol egy kinccsel, ha jobban megnézed!
A munkámból adódóan sok emberrel találkozok: idegenekkel, és visszajáró lelkekkel egyaránt. Nem is próbálok olyat állítani, hogy én mindenkit megkedvelnék, vagy mind nyomot hagynának az életemben. De ha az ember néha félreteszi a mindennapi nyűgöket, és egyszerűen csak „ember” az adott pillanatban (és nem dolgozó, és nem kötelességből vagy érdekből cselekszik) akkor megnyílhatnak olyan kis őszinte csatornák, amik jobbá tehetik a munkanapokat, a hangulatunkat, az életünket, pozitívabbá az életszemléletünket…
Mostanság sokszor elfelejtkezek erről a pozitív gondolkodásmódról a mindennapok forgatagában. Pedig nem lenne szabad! Ezért én most kampányolok, és buzdítok mindenkit: legyetek ti is jóember-gyűjtők! Vegyük észre, hogy ebből a kicsit torz világból sem haltak még ki az értékes, érdekes emberek!
Ma ilyen kis elfilózós hangulatomban voltam, hát ez egy ilyen írás lett.. Mit mentegetőzzek: ez is én vagyok :)
Utolsó kommentek